A világháború végeztével a barátok és a családtagok újra felvehették egymással a kapcsolatot. Sok Düsseldorfi barátjukhoz hasonlóan Elena anyja és nővére Helga is túlélték a háborút. Pár hónappal Elena vetélése után, Enrico barátai a házaspárnál ünnepelték a háború végét és visszatérésüket az otthonukba. A meghívottak között volt diákkori barátjuk, az amerikai-olasz Mr. Lipp is. Mielőtt még véget ért volna az este, Enrico megmutatta felesége babáit a régi barátnak, aki el volt ragadtatva tőlük.
Igazság szerint Lipp apja azzal bízta meg fiát, hogy olyan dolgokat vásároljon Európában, amiket Amerikában jól el tud majd adni. Ő pedig Elena babáit választotta. Egy hónapig meghosszabbította torinói tartózkodását, ezalatt Elenának annyi babát kellett varrnia, amennyit csak bírt.
Kézműves barátai segítették ki őt a babák arcának festésében. Lakásuk rögtönzött “babagyárrá” alakult, ahol minden helységben munka folyt. Elena az első babákat elküldte a nápolyi kikötőbe, ahol Lipp már várta őket. Pár hét múlva azt a táviratot kapta, hogy mindegyik baba elkelt a hajóút alatt, és Lippnek újabb 300 babára van szüksége a lehető leggyorsabban.
A háborúba belefáradt emberek szinte szomjaztak a szépre és a színekre. Elena babái ezt nyújtották számukra.
Így születtek meg a Scavini Babák.
Sandro Vacchetti, aki egyike volt Elena első bérmunkában dolgozó kézműves barátjának, ő lett a társaság művészeti vezetője.
1919 április 23-án Enrico kérelmezte, hogy bejegyezzék a cég védjegyét, melyet 1921 március 15-én meg is kapott. A védjegy egy búgócsiga volt, körülötte pedig ez állt latinul: Ludus Est Nobilis Constanter Industria.
A latin mondat mindegyik fordítása nagyjából ugyanazt jelentette: “A játék az oka az állandó munkánknak”, “A játék az állandó munkánk”, A munka számunkra játék” .Ugo Ojetti alkotta meg Elena becenevének kezdőbetűiből a cég logóját.
Enrico első dolga volt levédetni a filcmaszk készítés technikáját. 1919 szeptember 10-én a szabadalom bejegyzését kérte Amerikában. Ezt 1921 szeptember 21-én meg is kapta.
Franciaországban, Olaszországban, Angliában szintén levédette a technikát. A szabadalom a maszk készítésre vonatkozott, és előírta, hogy a maszkot össze kellett varrni a fej hátsó részével. Ez a korai Lenci babákra volt jellemző. Érdekes, hogy még mielőtt Enrico megkapta volna a szabadalmi bejegyzést, egy másik szabadalom kérelem is érkezett Torinóból az Amerikai Szabadalmi Hivatalhoz, egy bizonyos Mario Francótól. Mario szabadalma a későbbi Lenci babák összeállításának technikájára hasonlított.
A szabadalom meghatározta, hogy az arcot egy nagyobb darab filcből kell kidomborítani, a fennmaradó filccel be kell borítani az egész fejet, így nincs szükség varrásra az arc körül, így az egész fej egy darab filcből van elkészítve. Mario Franco a Margot Doll Company tulajdonosa volt és közvetlen vetélytársa volt Lencinek. A cég csak rövid ideig működött, babái nem voltak népszerűek, manapság elég kevés eredeti címkével ellátott darabot ismerünk.
Margot Doll Company baba eredeti ruhájában - 43 cm - szerintem nagyon helyes arca van
Folyt köv. csak most nagyon fáj a torkom:-(
Olvasd el az előző részeket is, ha még nem olvastad:
Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI bevezetés
Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI feleségként
4 megjegyzés:
Jobbulást! Bár nem tudtam, hogy a torkoddal írsz. Én az ujjammal szoktam. :)))))
Nagyon szeretem ezt a sorozatot olvasni :) Jobbulást, és gratulálok a mai szerencsédhez ;) !
je suis heureuse de découvrir ton blog grâce à ton gentil commentaire, un blog où je trouve plein de renseignements précieux, merci
Merci Mamiejeanette, de m'écrire. J'aime bien lire ton blog moi aussi.
J'ai commencé de traduire ce livre de Lenci, mais je n'arrive pas de finir:-( manque du temps.
Megjegyzés küldése