Híres babakészítő nők sorozat 3 rész.-Elena König -Lenci - A Scavini korszak

A Scavini korszak 1919-1940 -ig tartott

A világháború végeztével a barátok és a családtagok újra felvehették egymással a kapcsolatot. Sok Düsseldorfi barátjukhoz hasonlóan Elena anyja és nővére Helga is túlélték a háborút. Pár hónappal Elena vetélése után, Enrico barátai a házaspárnál ünnepelték a háború végét és visszatérésüket az otthonukba. A meghívottak között volt diákkori barátjuk, az amerikai-olasz Mr. Lipp is. Mielőtt még véget ért volna az este, Enrico megmutatta felesége babáit a régi barátnak, aki el volt ragadtatva tőlük.
Igazság szerint Lipp apja azzal bízta meg fiát, hogy olyan dolgokat vásároljon Európában, amiket Amerikában jól el tud majd adni. Ő pedig Elena babáit választotta. Egy hónapig meghosszabbította torinói tartózkodását, ezalatt Elenának annyi babát kellett varrnia, amennyit csak bírt.
Kézműves barátai segítették ki őt a babák arcának festésében. Lakásuk rögtönzött “babagyárrá” alakult, ahol minden helységben munka folyt. Elena az első babákat elküldte a nápolyi kikötőbe, ahol Lipp már várta őket. Pár hét múlva azt a táviratot kapta, hogy mindegyik baba elkelt a hajóút alatt, és Lippnek újabb 300 babára van szüksége a lehető leggyorsabban.
A háborúba belefáradt emberek szinte szomjaztak a szépre és a színekre. Elena babái ezt nyújtották számukra.

Így születtek meg a Scavini Babák.

Sandro Vacchetti, aki egyike volt Elena első bérmunkában dolgozó kézműves barátjának, ő lett a társaság művészeti vezetője.
1919 április 23-án Enrico kérelmezte, hogy bejegyezzék a cég védjegyét, melyet 1921 március 15-én meg is kapott. A védjegy egy búgócsiga volt, körülötte pedig ez állt latinul: Ludus Est Nobilis Constanter Industria.
A latin mondat mindegyik fordítása nagyjából ugyanazt jelentette: “A játék az oka az állandó munkánknak”, “A játék az állandó munkánk”, A munka számunkra játék” .Ugo Ojetti alkotta meg Elena becenevének kezdőbetűiből a cég logóját.
Enrico első dolga volt levédetni a filcmaszk készítés technikáját. 1919 szeptember 10-én a szabadalom bejegyzését kérte Amerikában. Ezt 1921 szeptember 21-én meg is kapta.
Franciaországban, Olaszországban, Angliában szintén levédette a technikát. A szabadalom a maszk készítésre vonatkozott, és előírta, hogy a maszkot össze kellett varrni a fej hátsó részével. Ez a korai Lenci babákra volt jellemző. Érdekes, hogy még mielőtt Enrico megkapta volna a szabadalmi bejegyzést, egy másik szabadalom kérelem is érkezett Torinóból az Amerikai Szabadalmi Hivatalhoz, egy bizonyos Mario Francótól. Mario szabadalma a későbbi Lenci babák összeállításának technikájára hasonlított.
A szabadalom meghatározta, hogy az arcot egy nagyobb darab filcből kell kidomborítani, a fennmaradó filccel be kell borítani az egész fejet, így nincs szükség varrásra az arc körül, így az egész fej egy darab filcből van elkészítve. Mario Franco a Margot Doll Company tulajdonosa volt és közvetlen vetélytársa volt Lencinek. A cég csak rövid ideig működött, babái nem voltak népszerűek, manapság elég kevés eredeti címkével ellátott darabot ismerünk.



Margot Doll Company baba eredeti ruhájában - 43 cm - szerintem nagyon helyes arca van

Folyt köv. csak most nagyon fáj a torkom:-(

Olvasd el az előző részeket is, ha még nem olvastad:

Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI bevezetés

Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI feleségként

Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI feleségként

Valentino Park 1917-ben a kastély udvarával

A terhesség nem volt könnyű, de Elena 1917-ben egy egészséges leánygyermeknek adott életet, akik nővéréről, Gerdáról(Gherda) nevezett el. Elena kimondhatatlanul boldog volt és a napjait azzal töltötte, hogy naphosszat a kislányát tologatta babakocsiban a torinói Valentino Parkban.


A park ma

Tragikus véletlen folytán épp ekkor tört ki a spanyolnátha járvány. és az első áldozatokat ebben a parkban szedte. Pár órával azután, hogy a baba elkapta a vírust, meghalt.
Elena úgy érezte, belepusztul a fájdalomba. A bánatát csak súlyosbította, amikor megtudta, hogy öccse Bubine is megfertőződött. Kórházba került, és az orvosok semmi jóval nem biztatták az állapotát illetően. Nővérével Gerdával minden nap bejártak a kórházba és ápolták a testvérüket, aki csodák csodájára, meggyógyult.

A családi ház a kis Gerda halála után üres és csendes lett. Elena úgy gondolta, jó lenne dolgozni valahol. A betegápolás, mint munka, nem felelt meg neki, gyereknevetést szeretett volna hallani, hátha egy kicsi neki is jut belőle. Visszaemlékezett a gyermekkori babáira: gyönyörű porcelán babák voltak, de a kedvence egy darab fából volt, rongyból készül fejjel. Ez a baba Elena képzeletében mindenné át tudott változni: egyik nap hercegnő volt, másnap bohóc.
Róla mondta, hogy: "Az én babám semmi sem volt és emiatt bármi lehetett. Ahányszor a karomba vettem, mindig más lett." Eldöntötte, hogy olyan babákat fog készíteni kézzel, amelyek ugyanígy megmozgatják a gyerekek fantáziáját.
Az első kísérleti babái: egy karikatúraszerű bohóc és egy pufók kislány. Ezek a babák még nem filcből készültek. A babák teste vászonból volt, tudták mozgatni a végtagjaikat, behajlítani a könyöküket, térdüket és le tudtak ülni. A gömb alakú fejet, négy részből varrta.( négy szabott vászondarab). A hajat sárga fonalból készítette, a szemek helyére kerek cipőgombot varrt, a többi részletet megfestette. Végül egy piros-fehér sakktáblaszerű ruhát varrt a kislány babának, ami a későbbi években a Lenci babasorozat egyik védjegyévé vált.
Még egy kis színes foltos kis lovacskát is varrt a babának.

Újra, és újra elkészítette ugyanazt a babát, miközben folyamatosan javított rajta. Végül 20 különböző változatot készített kislánybabákra, szeszélyes bohócokra és egyéb karakterbabákra. Könnyek és bánat járta át a napjait, fájdalmas volt arra gondolnia, hogy ha Gerda élne, akkor neki készítené ezeket a babákat. Úgy érezte, nem tud többé ránézni a babákra. Egyszer úgy érezte, szereti amit csinál, máskor pedig nem, ami azzal végződött, hogy az összes babát bedugta egy szekrénybe.
Míg Enrico a háborúban volt, Elenának lett egy új barátja. Az épület tulajdonosának(?) 10 éves unokaöccse néha meglátogatta őt. Egy ilyen alkalommal a kisfiúnak ajándékozott egyet a babái közül, ami egy rendőrre hasonlított. Mikor meghallotta, hogy a gyerek hogy nevet, és hogyan játszik a babával - berakta a babát a sarokba, és azt mondta ez a börtön - a lelke megjújt. Újra ihletet kapott a munkához, felismerve, hogy ez a gyerek örömét leli a babában.
Mikor Enrico visszatért a háborúból megtudta, hogy eddigi üzleti partnere ki akar lépni a cégből. A Scavini család hirtelen jövedelem nélkül találta magát. Enrico fogta felesége babáit, és elvitte Róma különböző játékboltjaiba bemutatni, de azoknak nem tetszettek. Rá kellett jönniük, hogy az olaszok nem értik mi a karakteres baba, ők csak szép és elegáns dolgokat szeretnek. Férj és feleség eltántoríthatatlanul dolgoztak tovább a babák koncepcióján.

Elena olyan babát akart, ami domborított textilből van, kerek arccal és orral. Egyik nap, miközben egy régi filckalappal dolgozott, rájött, hogy az formára van húzva. Tehát, az anyagba préseléssel vagy gőzöléssel orrszerű kiemelkedést tud készíteni, ami nem simul ki. Megkereste a Borsalino céget(:-))akik kalapkészítéssel foglalkoztak, és megkérdezte tőlük tudnának-e olyan filcet készíteni, ami puhább és vékonyabb, mint amit a kalaphoz használnak? Így született meg a Panno-Lenci. Ezt a filcet, amiből a Lenci babák készültek, Olaszországban Lenci anyagnak hívják.

Elena konyhája kísérleti műhely és gyár lett egyszerre. Tudta, hogy meg kell találja a módját, hogyan tudja az általa elképzelt arcot filcből kidomborítani.
Testvére Bubine visszatért a háborúból, s bár nem volt jól és le volt gyengülve, mégis úgy gondolta, tud tervezni Elenának egy gőz sajtót. Elena megformázott egy pufók gyerekarcot, amiből Bubine készített egy negatív formát, amibe a filcet bele lehetett sajtolni. Megszületett az első kísérleti baba , akinek Elena a Lencina nevet adta.Gyönyörűnek találta a babát!

Enrico látva, hogy Elene milyen sápadt, aggódni kezdett hogy felesége talán túl sok energiát ad bele a babakészítésbe. Aggodalma azonban hamar örömbe csapott át, amikor kiderült, hogy Elena újra babát vár. Az öröm azonban nem tartott sokáig, Elena a terhesség hatodik hónapjában elvetélt. “Miért nem akarod, hogy gyerekem legyen?”- kiáltotta az égre nézve. Még egyszer félretette a babákat amiken addig dolgozott. Minden reményét elvesztette, hogy valaha saját gyereke legyen, akinek babákat készíthet


Olvasd el az első részt, itt:
Híres babakészítő nők 3. rész - Elena König LENCI bevezetés

Híres babakészítő nők sorozat 3. rész: Elena König - LENCI bevezetés

Lenci babák 1927

Mivel szeptember 20-án ez lesz az egyik témája az előadásomnak, úgy gondoltam, azoknak akik nem jönnek el, lefordítom az Elena König, más néven LENCI életéről és babáiról szóló könyvet, legalábbis az élettörténetre vonatkozó részeket. Mivel lassan haladok a fordítással(a gyerek nem hagy békén dolgozni), több részletben fogom közölni őket.

A könyv címe: Nancy Lazenby - LENCI The history and the dolls


Itt vettem

Az olvasók és gyűjtők szerint ez a legjobb könyv ebben a témában. Nyugodtan idézhettek belőle, de kérlek, írjátok oda, honnan származik a fordítás, ami néha nyers, de hát nem vagyok profi műfordító.



Elena König 1886. február 28-án született Torinóban 5 testvére közül negyedikként.
A családjában Lencinek szólították. Édesanyja, Marianna Ausztriában született. Kiváló zongorista volt, verseket írt és négy nyelven beszélt folyékonyan. Apja Francesco, akinek felmenői németek voltak, Stuttgartban diplomázott kémiából. Itt ismerkedett meg Mariannával. A fiatal pár Torinóba költözött. Francesco a Torinói Egyetemen tanított mint kémia professzor, és emellett a Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója is volt.
Francesco szellemi egyészsége igen labilis volt. 49 évesen halt meg. Elena még csak 7 éves volt akkor.

Az özvegyen maradt édesanya zongoraleckékből tartotta fent a családot és apránként eladta a család antik bútor és műtárgy gyűjteményét.
Nem volt kérdés, hogy ha meg akarnak élni, mindegyik gyereknek dolgoznia kell. A legidősebb lány, Anili tanítónőnek tanult, de 13 évesen meghalt tífuszban. Elena másik nővére Gerda, 14 éves korában egy egész évet töltött kórházban a tífusz tünetei miatt. Öccse Bubine, 4 évesen fertőződött meg, de hamar felgyógyult belőle. Helga, korban a második legidősebb lány, dadaként dolgozott egy német családnál. Elenát megkímélte a sors, nem kapta el a betegséget.

Elena már tinédzser korában is kedvelte a kalandokat, ezért nővérével Gerdával együtt csatlakozott Madama Nouma Hawa vándorcirkusz társulatához.


Képeslap és plakát 1890-ből - Madame Nouma Hawa cirkusza

Madame Nouma megengedte a lányoknak, hogy ottmaradjanak és profi előadónak képezte ki őket. Gerda oroszlán és tigris idomár lett, Elena Janette-el egy szelíd elefánttal dolgozott együtt, aki nagyon megkedvelte a lányt. Elena emellett kígyó idomárként is fellépett, egy óriáskígyóval amiből karikát formázott a testén.


Valahogy így nézhetett ki, mint Madame Octavia 1901-ben

Elena öt hónapig volt a cirkusz tagja, de barátsága Madame Hawaval igen tartósnak bizonyult. Gyakran olvasott fel neki, vagy számolta össze az aznapi bevételt, az írni-olvasni nem tudó cirkuszigazgatónak.

Amikor Elena anyja már nem tudta eltartani a családot a zongoraleckékből és az összes antik bútort eladták, Lausanneba (Svájc) költöztek, ahol az anyja tolmácsként helyezkedett el egy szállodában. Elena is vele tartott. Ezzel a költözéssél kezdetét vette a különböző európai kultúrák befolyása Elena életére. Bár még csak 15(!) éves volt, inkább európainak tartotta magát, mint olasznak.


Elena 1900-ban, 14 évesen

Házvezetőnőként dolgozott egy zsidó családnál Svájcban, és sok időd töltött anyai nagynénjénél Maly néninél Bécsben, aki festeni tanította a fiatal 16 éves lányt. Olasz nyelvórákért cserébe Tarmavo Malcesky kapitánytól megtanulta, hogyan kell úgy étkezni, beszélni és viselkedni, mint egy előkelő hölgy.
Egy ideig Budapesten dolgozott dadaként, majd a Kalenberg családnál társalkodónőként, majd nővéréhez Helgához költözött a Friedrichshafenbe(Németország), ahol csipkét készített egy gyárban. Elena nagyapja Franz von König, fiatalkorában a gyár alapítójának Olga királynőnek dolgozott, és jó híre volt a városban. Elena csipkekészítőből hamar a konkurens cég utazó ügynöke lett, aki csipkéket és divatos kiegészítőket készített hölgyek számára. Keresztül kasul utazott Németországon, a cég által fizetett luxus ruhákban és körülmények között.

Ügynöki karrierje csúcsán, 19 évesen, úgy döntött visszatér szülővárosába Torinóba, hogy meglátogassa nővérét Gerdát. Félretett pénzét a nehéz körülmények között élő nővérének adta.
Újonnan megismert bohém és művészetkedvelő barátai hatására eldöntötte, hogy a táncnak és a festészetnek fog élni.

1906-ot írtunk és Elena kész volt új kalandokba vágni. Düsseldorfba költözött, ahol beiratozott a művészeti iskolába. A fotózás mellett aktrajzolást, könyvkötést, rézkarcolást és batikolást tanult. Egy év múlva mesteri diplomát szerzett fotográfiából.
Olasz nyelvórák adásából élt, miközben fotóival kiállításokon vett részt. Korai fotóit Lenci néven szignálta.

1908 karácsony két olyan férfivel is találkozott, akik pár évvel később megváltoztatták az életét: Mr. Lipp, egy amerikai úr, aki orvosnak tanult, és Enrico Scavini aki egy textilgyárnak dolgozott és emiatt németül tanult. Mind a hárman magányosnak érezték magukat Düsseldorfban, ezért úgy döntöttek, hogy a karácsonyi ünnepeket együtt töltik. Egy életre szóló barátság alakult ki közöttük. Nem sokkal azután, hogy elváltak, a férfiak viccelődni kezdtek, hogy most elmennek szerecsét próbálni, és ha visszatérnek, meglátják Elena melyiket választja közülük.



Elana 1910-ben

Elena talált egy csodálatos fotóstúdiót egy üzletközpont legfelső emeletén. Nővérét Helgát megkérte, hogy költözzön hozzá,és osszák meg a lakást és a költségeket. Bár a stúdiót elvileg csak nappal használhatták volna, a barátságos éjjeliőr szemethunyt afölött, hogy a nővérek közel 6 éven keresztül laktak és dolgoztak a stúdióban. Ez volt az épületben lakó bohém festők és szobrászok találkozóhelye. Elena művész barátainak köre egyre csak nőtt.

1914 augusztus 3-án Németország hadat üzent Franciaországnak. Az I. világháború kitörőben volt. Elenát és Helgát behívták a rendőrségre. Elenát alapvetően nem érdekelte a politika vagy az aktuális politikai események, és nem érezte úgy, hogy a közeledő háború bármiben is befolyásolná. A rendőr azt mondta, hogy ebben a háborús időben minden rendes állampolgárnak kötelessége a hazáját szolgálni, ezért megkérdezte Elenát, melyik országhoz akar tartozni: Németországhoz, Ausztriához, vagy Olaszországhoz.
Ugyanazon a napon amikor behívták Elenát a Düsseldorfi Rendőrségre, Enrico Scavini újra megjelent Elena életében, hogy megvallja neki szerelmét. Enrico, aki két évvel volt fiatalabb Elenánál , 6 évet várt ezzel a vallomással, és felajánlotta, hogy feleségül veszi őt és elviszi Torinóba.
A német rendőrség éjjel nappal figyelte a nővéreket és a fotóstúdióba járó barátaikat. Enrico szerelmes leveleit még azelőtt elolvasták, mielőtt Elena kézhez kapta volna őket. Mikor végre engedélyt kapott, hogy elhagyhassa Düsselforfot, és Torinóba utazzon, csak 20 napja maradt, hogy elrendezze a dolgait. Helga inkább Németországban maradt, hogy segítsen a hátországban nővérként.

Elena 1914 december 14 -én indult el Olaszországba, összesen két bőrönddel. Személyes tárgyai nagyrészét kézműves barátainál hagyta. Kedvenc kutyáját, Pfeffechent sem vihette magával.
Enrico a svájci határ túloldalán., Baselben várta őt, ahonnan egyenesen Torinóba mentek.

A szabad szellemű, bohém Elena 1915 február 1-én házasodott össze Enricoval egy Torinó dombjai között meghúzódó kis templomban. Hamarosan gyereket várt tőle. Enricot behívták pilótának a háborúba. Elena napjai a magánytól hosszúra nyúltak és eseménytelenek voltak.
Elena osztrák anyjának már azelőtt vissza kellett térnie szülőföldjére, hogy a lánya Torinóba érkezett. Fiatalabb öccse Bubine szintén a hadseregben szolgált. Semmilyen hírt nem kapott az édesanyjáról és Helga nővéréről, azt sem tudta élnek-e vagy halnak.

Második rész itt:

Híres babakészítők sorozat 3. rész: Elena König - Lenci feleségként

Híres babakészítő nők sorozat 2. rész: Sasha Morgenthaler

Folytatom a babakészítő nők sorozatot, egy újabb fantasztikus művésszel, aki 40 éves kora után kezdett csak bele a babakészítésbe, és megalkotta a babák Mona Lisáját, Sashát.

Hihetetlen szerencsének köszönhetően van egy nagylány és két csecsemő Sasha babám, csakúgy, mint Fricskamacskának:-)




Az alkotóról



A „Sasha” babák nevüket a készítőjükről, Sasha Morgenthalerről kapták, aki Mary Magdalena Alexandra von Sinner néven született 1893 november 30-án, Bernben, Svájcban. 1975 február 18-án halt meg, 75 éves korában.

Már fiatal korában festett és szobrászkodott. A művészetbarát von Sinner családban gyakran fordultak meg a kor híres művészei. Többek között Paul Klee festőművész, aki pártfogásába is vette a tehetséges fiatal lányt és bevezette a Der Blaue Reiter(A Kék lovas) festőcsoport tagjai közé, akik közé tartozott Vaszilij Kandinsky is. Ugyancsak ő volt az, aki bejuttatta a Genfi Képművészeti Iskolába. 1915-ben, mint sok magyar festőművész is , Hollósy Simon antiakadémista müncheni magániskolájában tanult rajzolni és ismerte meg az anatómiát.

1916-ban feleségül ment művész társához, Ernst Morgenthaler festőhöz. 3 gyermekük született, 2 fiú és egy lány. Először nekik kezdett el babákat és játékállatokat készíteni, rongyból. Három gyermeke megszületése után, 40 éves kora körül kezdett el komolyabban foglalkozni a babakészítéssel. 1935-ben elvégezte Bazelben a szülésznőképzőt.



1940-ben megalapította a Frauen-Hülfstrupp társaságot Zürich-ben, melynek feladata volt figyelemmel kísérni és segíteni a 2.világháborúban elárvult menekült gyerekek szállítását Svájcon keresztül.
Férjével humanitárius utak alkalmával bejárta a világot és különböző nemzetiségű gyermekkel találkozott. Ők adták az inspirációt a babáihoz. Járt Észak Afrikában is tanulmányúton és számos más országban.

Az első babáinak rongyból volt a teste. Idővel különböző anyagokkal kísérletezett, mint belső drótvázzal megerősített gipsz, viasz, illetve korai szintetikus műanyag. Az arc és a végtagok kissé aszimmetrikusak voltak. 1942 és 1974 között készültek ezek az úgynevezett Stúdió babák(Studio Dolls). Az összes baba száját és szemét saját maga festette meg, a babák fejét is maga öntötte műanyagból.

Stúdió baba - textiltestű korabeli ruhákkal



Már 50 éves volt, amikor egy kis csapatot gyűjtött maga köré, ami segített a babagyártásban. A becenevéről „Sasha”-nak elkeresztelt babák ruhájának anyagát, színét gondosan válogatta ki, a varrást bedolgozókkal oldotta meg, akiknek a munkáját maga felügyelte. A babák leginkább játszóruhát viseltek, mint valamikor a gyermekei. Bár akadtak fehér ünneplő ruhát viselő babák is. A kis szériaszámban készült Stúdió Babák ma a legkeresettebb a gyűjtők körében. Legalább négyféle arctípust lehet a korai babák között megkülönböztetni, mert itt még kísérletezett a művész az arcvonásokkal.



Ez is egy ritka Stúdió baba


A kézzel készült babáknak magas volt az eladási ára, márpedig Sasha szerette volna, ha minden gyerek meg tudja venni a babáját. Ezért 1964-ben, megegyezett a német Götz gyárral, hogy kezdje el a Sasha babák tömegtermelését. Az első Götz szériával nem volt elégedett, mert a cég, az eladási ár csökkentése miatt, bizonyos változtatásokat hajtott végre a baba arcán és testén, és nem vállalta az arcvonások és a szem kézi festését sem.

Ezért már 1965-ben megegyezett az angliai Frido-val(1970- Trendon Ltd. lett a neve), hogy készítse ő a babákat. A cégtulajdonos, Sara Doggart és férje John, egy svájci játékkatalógusban látták meg a Sasha babákat, és azonnal beleszerettek. Mindenképpen el akarták vállalni a gyártását, bár akkor még nem tudták, hogy Sasha már szerződést kötött a Götz-el. Ennek ellenére, üzleti kapcsolatuk gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen Sasha saját maga tanította meg Sarát a babák arcának kifestésére, és maradéktalanul elégedett volt az angol babák minőségével.




Az első Sasha baba 1965 október 8 -án került a svájci Migros üzlet polcára.

Amikor Angliában először megjelentek a Sasha babák, az angol piacot uraló ”Rosebud Dolls” cég, „jó szerencsét kívánt” nekik, mert nem gondolták hogy EGY ILYEN SZÍNŰ babát valaha is el lehet adni! Az emberek hozzá voltak szokva a rózsaszín bőrű babákhoz(ez még a viaszbabák öröksége). Kezdetben nem is volt nagy sikere.

Amikor Frido 1968-ban a Creative Playthings-en keresztül árulni kezdte őket, az eladás megduplázódott. Amerika lett az első számú felvásárló, majd Svájc, utána fej- fej mellett Anglia és Németország. A minden évben megrendezett Toy Fair-en lehetett a játéküzletek tulajdonosaival találkozni, például Yvonne-nal, a híres Dolls and Dreams üzlet tulajdonosával New Yorkból. Yvonne-on keresztül, hatalmas vevőköre alakult ki Amerikában a babának.

Az elkövetkezendő pár évben intenzív versengés kezdődött a Götz és a Frido cég(1970-Trenton Ltd.) között a Sasha baba piac fölötti uralomért. Egy időre a Frido javára dőlt el a verseny.

A Götz gyár 1970-ben befejezte a babák gyártását. Frido 1986-ig gyártotta őket, amíg a tulajdonosok, John és Sara Doggart vissza nem vonultak.

Götz 1960-as Sasha baba


A Götz csak 1996-ban kezdte el újra gyártani a Sasha babákat egészen 2001-ig. A második Götz sorozatnál már igyekezett az eredeti elképzelések szerint megformázni a babát. Elővették a régi fej és test öntőformákat, és a szemek festését kézzel fejezték be.

Sasha élete végéig tanított babakészítést érdeklődőknek. A tanfolyam alatt készült babákat „course doll”-nak hívjuk. Ezeknek a babáknak a teste rongyból készült, mint az első Stúdió Babáké.

Akik személyesen ismerték, kedves, rokonszenves, jó humorú hölgynek írják le Sasha Morgenthalert, akiknek mindig volt ideje leülni a dolgozóival beszélgetni, és meghallgatni a mondandójukat.



A babákról

A Sasha babákat egyediség, valósághű arckifejezés, egyedi testszín, a részletek finom kidolgozása jellemzi mind a babák, mind a ruhák szempontjából. A babáknak nincs mesterségesen eltúlzott mosolya. Alkotójuk úgy gondolta, hogy a 2. világháború borzalmait átélő gyerekek nem tudnának mosolygó babákkal játszani. Ő maga mesélte, hogy mikor egyszer gyerekként szomorú volt, nekiesett a babájának és körömreszelővel lereszelte a mosolyt a babája szájától.
Mint mondta: „Nem egy groteszk karikatúra fejezi ki egy gyermek valódi érzéseit. Egy alig faragott fadarab is több, mint egy hagyományos baba eltúlzott mosollyal.”

Sasha eredeti elképzelése az volt, hogy a babái A GYERMEKet testesítsék meg, univerzálisan,így már a tömegtermelés megkezdésekor a babák tejeskávészínűek voltak, hogy ne kötődjenek egyik etnikumhoz sem. A 1970-es évek első felében bevezették a fekete bőrű babákat, akiknek nagyon sötét tónusú volt a bőrük, mely csak az évtized második felében világosodott ki. Az 1980 körül gyártott kaukázusi babák bőrtónusa már halványabb volt,mint az eredeti tónus. egyébként háromféle bőrtónusban készítették a babákat.

Különböző bőrtónusú babák



A babák haja lehetett barna, fekete, szőke, vörös. Az Angliában gyártott babák különösen szépek, mert mindegyik egyedien van kifestve. A Frido cég az elején minden babát kézzel festett ki, Sasha halála után, szitanyomással nyomták rá a szemeket és kézi festéssel rásegítettek.

Sasha - szőke 1960-as évek



Sasha -1969 Götz köldöknélküli (no-navel)


A babákat lehetett lánynak vagy fiúnak öltöztetni. A testük aszimmetrikus volt, ezért nagyon sokféle pozícióba be lehetett őket állítani, és megálltak a saját lábukon, sőt, olyan jól ki voltak egyensúlyozva hogy kézen állva sem dőltek el.

Sasha megáll a lábán


és a kezén is


A kaukázusi típusú fiú babát a 1960-as, 70-es, 80-as években Gregor-nak nevezték. A fekete bőrű fiút Caleb-nek, a fekete bőrű lányt Cora-nak.

Sasha és Gregor - Trendon


Gregor - Götz 1967


Caleb - Trendon 1984


Cora


Nemcsak a ruhák, de a babák szandálja is jó minőségű bőrből készült.

angol szandál 1970


és megint angol szandálok


Német Götz szandál


1970-ben kezdtek el csecsemő babákat készíteni - barna hajú lányt és szőke hajú kisfiút. Egészen 1978-ig, a nemüket is jelölték, később már a különböző variációk miatt ezt elhagyták. A 30 cm magas csecsemőbabák csak ülni és feküdni tudtak. Ebben az időben Sasha a bábaképző számára készített anatómiailag korrekt csecsemőbabákat.

Trendon csecsemő kisfiú 1980


Trendon csecsemő kisfiú 1970-78 - az én kisfiú babám


Trendon csecsemő lány - az én kislány babám


A legutolsó méret, amit gyártottak, a totyogó méretű baba, ebből is készült többféle haj és bőrszínű baba.



Ahhoz, hogy igazi Sashaphilek legyünk, tudnunk kell hogyan azonosítsunk egy Sasha babát? Erre itt a megfelelő link:-)

1. Nézzük meg a babák talpát! A Stúdió Babák, 1942-1975 között készültek, és Sasha Morgenthaler gyakran ráírta a nevét a babák talpára. A Götz cég mindig jelezte a babák testén a márkajelzést, az angol babák jelöletlenek.

Götz márkajelzés a háton és a nyakon


Götz baba első kiadás 1966


Götz baba második kiadás 1997-2000


Götz 2001 világos bőrű, modern Sasha


Angol Trendon 1966


Angol Trendon 1980-86


2. Mérjük meg a babát! A Sasha babák arcának öntőformája többször is változott az idők folyamán. Az 1960-as évekbeli babáknak széles arcuk van, és általában 40 cm(16 inch) magasak. Az 1970-es években készült babák 43 cm (17 inch) magasak, 1971 után pedig szélesebb az arcuk. A Götz kiadott egy úgynevezett orr nélküli( no-nose), és köldökjelzés nélküli (no navel)babát is.

3. Figyeljük meg meg a ruhájukat! Bár sok eredeti ruha segít a pontos gyártási dátum meghatározásában, ez nem mindig segítség, mert több ruhát 1-2 éven át is kiadtak. Az 1966-os angol Sasha kék bársony nadrágot és kabátot viselt, csakúgy mint fehér kabátot és kék pántos cipőt.

Sasha Red Pinafore


Kék kordbársony ruha


Götz Yamaka baba gyűjtői kiadás



4. Nézzük meg a szemeket! Mindegyiket másképpen festették meg, attól függően melyik évről van szó, és milyen a baba hajszíne. A 1960-as évekbeli vörös hajú baba barna szeme fölött egy sötét árnyék látható, míg ugyanez a 80-as évekbeli babán már nem figyelhető meg. Az 1960-as évekbeli szőke hajú babának hosszabb a szemöldöke, és kisebb a pupillája, mint az 1970-es, 80-as években készült társainak.

vörös hajú baba - bal oldali szem 1980,jobb oldali szem 1960-as babáé


szőke hajú baba - balról jobbra 1960, 1970, 1980-as babáé


Götz baba szeme


Nincs két egyforma szem



5. Nézzük meg a baba bőrszínét! A 2000 előtti, nem a Stúdióbeli babák bőrszíne sötétebb. 2000-ben a Götz kiadott egy modern Sasha baba sorozatot, aminek világosabb a bőrszíne.

Götz világosabb bőrű baba


6. Sokat elárul milyen színű gumival rögzítették a kart és a lábakat.

Götz baba lába fehér gumival rögzítve



Ez a bejegyzés már a 100! Még rengeteget lehetne írni a Sasha babákról, de most már ti is tudtok róla annyit, ami elég a kezdeti kutatáshoz:-)

A bejegyzés a következő oldalak felhasználásával készült( a lista nem teljes):

Sashadoll.com
How to date a Sasha doll?
Carytown dolls & bears


Itt pedig nézelődhettek a különböző gyűjtők oldalain és Pinteresten:

A Solothurner Puppen und Spielzeug Museum - Svájcban talán a legnagyobb Sasha gyűjteménnyel rendelkezik.
A múzeum Facebook oldalán is gyönyörködhettek babákban

Kendal's Sasha Brood
...Sasha Commoneo...
The Shop on Sasha Street
My Sasha's
Sasha Doll UK
Sasha, Sasha, Sasha
Sasha Doll Musings
Pinterest Sasha


És ha megnyerném a lottó 5-öst, erre a múzeumi túrára mindenképpen befizetnék: 18 nap 3 ország baba és játékmúzeumaiban. Betervezem jövőre nyaralás helyett:-)))