Lenci babák 1927
Mivel szeptember 20-án ez lesz az egyik témája az előadásomnak, úgy gondoltam, azoknak akik nem jönnek el, lefordítom az Elena König, más néven LENCI életéről és babáiról szóló könyvet, legalábbis az élettörténetre vonatkozó részeket. Mivel lassan haladok a fordítással(a gyerek nem hagy békén dolgozni), több részletben fogom közölni őket.
A könyv címe: Nancy Lazenby - LENCI The history and the dolls
Itt vettem
Az olvasók és gyűjtők szerint ez a legjobb könyv ebben a témában. Nyugodtan idézhettek belőle, de kérlek, írjátok oda, honnan származik a fordítás, ami néha nyers, de hát nem vagyok profi műfordító.
Elena König 1886. február 28-án született Torinóban 5 testvére közül negyedikként.
A családjában Lencinek szólították. Édesanyja, Marianna Ausztriában született. Kiváló zongorista volt, verseket írt és négy nyelven beszélt folyékonyan. Apja Francesco, akinek felmenői németek voltak, Stuttgartban diplomázott kémiából. Itt ismerkedett meg Mariannával. A fiatal pár Torinóba költözött. Francesco a Torinói Egyetemen tanított mint kémia professzor, és emellett a Mezőgazdasági Kutató Intézet igazgatója is volt.
Francesco szellemi egyészsége igen labilis volt. 49 évesen halt meg. Elena még csak 7 éves volt akkor.
Az özvegyen maradt édesanya zongoraleckékből tartotta fent a családot és apránként eladta a család antik bútor és műtárgy gyűjteményét.
Nem volt kérdés, hogy ha meg akarnak élni, mindegyik gyereknek dolgoznia kell. A legidősebb lány, Anili tanítónőnek tanult, de 13 évesen meghalt tífuszban. Elena másik nővére Gerda, 14 éves korában egy egész évet töltött kórházban a tífusz tünetei miatt. Öccse Bubine, 4 évesen fertőződött meg, de hamar felgyógyult belőle. Helga, korban a második legidősebb lány, dadaként dolgozott egy német családnál. Elenát megkímélte a sors, nem kapta el a betegséget.
Elena már tinédzser korában is kedvelte a kalandokat, ezért nővérével Gerdával együtt csatlakozott Madama Nouma Hawa vándorcirkusz társulatához.
Képeslap és plakát 1890-ből - Madame Nouma Hawa cirkusza
Madame Nouma megengedte a lányoknak, hogy ottmaradjanak és profi előadónak képezte ki őket. Gerda oroszlán és tigris idomár lett, Elena Janette-el egy szelíd elefánttal dolgozott együtt, aki nagyon megkedvelte a lányt. Elena emellett kígyó idomárként is fellépett, egy óriáskígyóval amiből karikát formázott a testén.
Valahogy így nézhetett ki, mint Madame Octavia 1901-ben
Elena öt hónapig volt a cirkusz tagja, de barátsága Madame Hawaval igen tartósnak bizonyult. Gyakran olvasott fel neki, vagy számolta össze az aznapi bevételt, az írni-olvasni nem tudó cirkuszigazgatónak.
Amikor Elena anyja már nem tudta eltartani a családot a zongoraleckékből és az összes antik bútort eladták, Lausanneba (Svájc) költöztek, ahol az anyja tolmácsként helyezkedett el egy szállodában. Elena is vele tartott. Ezzel a költözéssél kezdetét vette a különböző európai kultúrák befolyása Elena életére. Bár még csak 15(!) éves volt, inkább európainak tartotta magát, mint olasznak.
Elena 1900-ban, 14 évesen
Házvezetőnőként dolgozott egy zsidó családnál Svájcban, és sok időd töltött anyai nagynénjénél Maly néninél Bécsben, aki festeni tanította a fiatal 16 éves lányt. Olasz nyelvórákért cserébe Tarmavo Malcesky kapitánytól megtanulta, hogyan kell úgy étkezni, beszélni és viselkedni, mint egy előkelő hölgy.
Egy ideig Budapesten dolgozott dadaként, majd a Kalenberg családnál társalkodónőként, majd nővéréhez Helgához költözött a Friedrichshafenbe(Németország), ahol csipkét készített egy gyárban. Elena nagyapja Franz von König, fiatalkorában a gyár alapítójának Olga királynőnek dolgozott, és jó híre volt a városban. Elena csipkekészítőből hamar a konkurens cég utazó ügynöke lett, aki csipkéket és divatos kiegészítőket készített hölgyek számára. Keresztül kasul utazott Németországon, a cég által fizetett luxus ruhákban és körülmények között.
Ügynöki karrierje csúcsán, 19 évesen, úgy döntött visszatér szülővárosába Torinóba, hogy meglátogassa nővérét Gerdát. Félretett pénzét a nehéz körülmények között élő nővérének adta.
Újonnan megismert bohém és művészetkedvelő barátai hatására eldöntötte, hogy a táncnak és a festészetnek fog élni.
1906-ot írtunk és Elena kész volt új kalandokba vágni. Düsseldorfba költözött, ahol beiratozott a művészeti iskolába. A fotózás mellett aktrajzolást, könyvkötést, rézkarcolást és batikolást tanult. Egy év múlva mesteri diplomát szerzett fotográfiából.
Olasz nyelvórák adásából élt, miközben fotóival kiállításokon vett részt. Korai fotóit Lenci néven szignálta.
1908 karácsony két olyan férfivel is találkozott, akik pár évvel később megváltoztatták az életét: Mr. Lipp, egy amerikai úr, aki orvosnak tanult, és Enrico Scavini aki egy textilgyárnak dolgozott és emiatt németül tanult. Mind a hárman magányosnak érezték magukat Düsseldorfban, ezért úgy döntöttek, hogy a karácsonyi ünnepeket együtt töltik. Egy életre szóló barátság alakult ki közöttük. Nem sokkal azután, hogy elváltak, a férfiak viccelődni kezdtek, hogy most elmennek szerecsét próbálni, és ha visszatérnek, meglátják Elena melyiket választja közülük.
Elana 1910-ben
Elena talált egy csodálatos fotóstúdiót egy üzletközpont legfelső emeletén. Nővérét Helgát megkérte, hogy költözzön hozzá,és osszák meg a lakást és a költségeket. Bár a stúdiót elvileg csak nappal használhatták volna, a barátságos éjjeliőr szemethunyt afölött, hogy a nővérek közel 6 éven keresztül laktak és dolgoztak a stúdióban. Ez volt az épületben lakó bohém festők és szobrászok találkozóhelye. Elena művész barátainak köre egyre csak nőtt.
1914 augusztus 3-án Németország hadat üzent Franciaországnak. Az I. világháború kitörőben volt. Elenát és Helgát behívták a rendőrségre. Elenát alapvetően nem érdekelte a politika vagy az aktuális politikai események, és nem érezte úgy, hogy a közeledő háború bármiben is befolyásolná. A rendőr azt mondta, hogy ebben a háborús időben minden rendes állampolgárnak kötelessége a hazáját szolgálni, ezért megkérdezte Elenát, melyik országhoz akar tartozni: Németországhoz, Ausztriához, vagy Olaszországhoz.
Ugyanazon a napon amikor behívták Elenát a Düsseldorfi Rendőrségre, Enrico Scavini újra megjelent Elena életében, hogy megvallja neki szerelmét. Enrico, aki két évvel volt fiatalabb Elenánál , 6 évet várt ezzel a vallomással, és felajánlotta, hogy feleségül veszi őt és elviszi Torinóba.
A német rendőrség éjjel nappal figyelte a nővéreket és a fotóstúdióba járó barátaikat. Enrico szerelmes leveleit még azelőtt elolvasták, mielőtt Elena kézhez kapta volna őket. Mikor végre engedélyt kapott, hogy elhagyhassa Düsselforfot, és Torinóba utazzon, csak 20 napja maradt, hogy elrendezze a dolgait. Helga inkább Németországban maradt, hogy segítsen a hátországban nővérként.
Elena 1914 december 14 -én indult el Olaszországba, összesen két bőrönddel. Személyes tárgyai nagyrészét kézműves barátainál hagyta. Kedvenc kutyáját, Pfeffechent sem vihette magával.
Enrico a svájci határ túloldalán., Baselben várta őt, ahonnan egyenesen Torinóba mentek.
A szabad szellemű, bohém Elena 1915 február 1-én házasodott össze Enricoval egy Torinó dombjai között meghúzódó kis templomban. Hamarosan gyereket várt tőle. Enricot behívták pilótának a háborúba. Elena napjai a magánytól hosszúra nyúltak és eseménytelenek voltak.
Elena osztrák anyjának már azelőtt vissza kellett térnie szülőföldjére, hogy a lánya Torinóba érkezett. Fiatalabb öccse Bubine szintén a hadseregben szolgált. Semmilyen hírt nem kapott az édesanyjáról és Helga nővéréről, azt sem tudta élnek-e vagy halnak.
Második rész itt:
Híres babakészítők sorozat 3. rész: Elena König - Lenci feleségként
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése