SARA & DARA iráni játékbaba
Egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok így karácsony előtt. Munka és munka, és közben alig van időm egy kis pihenésre, vagyis babázásra. Ezért eddig minden nap a ti bejegyzéseiteket olvastam, lányok:-)
Némi lelkiismeret furdalás közepette - mert ugye inkább egy téli csizmát kellett volna vennem magamnak karácsonyra - vettem egy eredeti Iránból származó SARA babát eredeti ruhájával együtt. Ha rákerestek a neten angolul, DARA & SARA néven fut ez a helyes kislány és kisfiú testvérpár baba. 8 éves korú gyereket formáznak. A kisfiú nevét említik meg előbb a reklámban, de én direkt fordítottam meg a nevüket:-)
És már megint a vaterán vásároltam! Elképesztő mi minden kerül fel oda!
Szóval még mikor Fulla és Jamila, azaz az arab barbiek után kutattam, találkoztam ezzel a két babával. Nagyon helyesnek tűntek, klasszikus babatestalkatúak, kreol bőr, barna haj, barna szem, iráni népviseletben. Élőben a párizsi Babamúzeumban tett látogatásom alkalmával láttam őket az Etnies kiállításon, és teljesen felvillanyozódtam, hátha árulnak a shopban is, de nem.
Párizs - Musée de la Poupée
Később már azt is megtudtam róluk, hogy nem véletlen a megszületésük, hanem nagyon is tudatos tervezés eredménye.
1996-ben az iráni kormány hadat üzent Barbienak, és a hozzá hasonló nyugati kultúrát népszerűsítő játékoknak(Superman, Action man, számítógépes játékok, nyugati filmek is) és betiltotta az árusításukat.
2002-ben dobta piacra a Hong Kong-ban,(hol máshol???) gyártott DARA & SARA testvérpár babát.100 000 darabot gyártottak le belőlük, és olcsóbban is adták, mint egy Barbiet. A két baba a perzsa kultúrát volt hivatott reklámozni. 30 különböző iráni népcsoport viseletében adták ki őket lány és fiú babaként. Mivel egy 8 éves kislány már el kell takarja a haját, a lány babához mindig tartozik egy fehér fejkendő is.
A baba nem aratott sikert a gyerekek körében , bár a kormány szerint helyettesítenie kellett volna Barbie-t és Kent! Csakhogy nem ugyanazt a szerepet töltötték be az iráni társadalomban, mint az amerikai kultúrában Barbie és a barátja, aki a modern amerikai fiatalt testesíti meg.
Pár iráni gyerek válasza szabad fordításban, arra a kérdésre, hogy szereti-e Sarat ás Darat? ez volt:
- "Szeretem Sarat és Darát de egyik sincs meg nekem. De van egy csomó barbie babám, a nagynénémtől kaptam őket."- mondja Paniz 8 éves
- " Egyáltalán nem szépek. Én a barbiekat szeretem. Annyira szépek és van egy csomó kiegészítő hozzájuk! Van egy pár barbiem és imádom őket!"- mondja Fatemeh 11 éves
- "SARA és DARA csúnya és kövér. Nem lehet öltöztetni őket." - mondja egy iráni anyuka kislánya.
Érthető a gyerekek válasza. Ők a változatosságot szeretik. Mint tudjuk, az gyönyörködtet.
Mi pedig már "itt nyugaton", azt is tudjuk, hogy nem mindegy, milyen anyagból, milyen méretben készül egy baba és mekkora a súlya!
Lássuk hát az én SARAmat
A baba 40 cm magas, teste kemény műanyagból, lábai és kezei tömör gumiból vannak.
Emiatt 800 gramm(!) súlyú, ami túl sok egy gyerekbabának.
Karjait oldalra is tudja hajlítani, lábait csak előre és hátra.
Az arca puhább gumiból van, és alapvetően nagyon bájos a kreol bőrével, és mosolygó szájával. A szeme fix.
Sajnos a haja, mint a Kínában készült gyenge minőségű babáknak, csak körbe van tűzve, belül teljesen kopasz. Ez a típus úgy van kitalálva, hogy csak egyféle frizurát hordhat.
A sárga ruhája finom muszlinból van elég hányaveti módon megvarrva.
Csak felülről tudja felvenni a ruháját, mert nagyon rövid a hasíték hátul. (A nyugaton készült babákra alulról is fel lehet adni a ruhát.)
Itt küszködik a muszlin ruhájával, ami teljesen rátapadt a gumi karjaira. És persze el is kezdett foszlani a ujjánál az anyag.
Eddig jutott kis segítséggel, de itt fel is adta.
A kartonruhájában jól érzi magát, ez való neki!
Hagyományos 80-90-es évekbeli gumicipőt hord, amit két kis ragasztott virággal tettek egyedivé. Mezítláb is lefotóztam.
Két teljes viselete van az én Saramnak. A flitterrel díszített kendőt nem tudom melyik ruhához kéne felvegye.
A mai iráni kislányok már nem hordanak népviseletet, nem is tudtak azonosulni a 30 féle népviseletet felsorakoztató Sara és Dara babával.
Ezen a fotón azért boldognak tűnnek a gyerekek a babájukkal:-). Vagy csak a kezükbe nyomták a babákat ingyen, és ennek örülnek.
A babákhoz storybookot is kiadtak, vagyis történeteket amik velük estek meg, és pár kiegészítő is készült hozzájuk.
DARAnak van egy focis viselete is például.
A sok kritikának meglett a foganatja, kiadták az új SARA és DARA babákat. Az arcukat kicsit megváltoztatták, most kedvesebbnek tűnnek, bár nekem a régi is tetszett. A testük már puha műanyagból készül, kisebbek is, mint az első sorozat, ránézésre olyanok, mint a Corolle Chérie testű babák kínai változatai. Olyan ruhát hordanak, mint a mai gyerekek, és valószínűleg így már több teheráni otthonba is eljutnak.
Konklúzió:
Most is lehet Barbie babákat kapni Iránban, csak nehéz hozzájutni.
Saját vélemény:
SARA és DARA egyedül sosem fogja kiütni barbiet és vele együtt a nyugati kultúra hatását. Szélmalomharcnak látom ezt a dolgot. Dicséretes, ha maga a kormány jelenti ki, hogy nincs jó hatással a gyerekek fejlődésére, ha egy a valóságos emberi testalkattól elrugaszkodott, a fogyasztói társadalom életstílusára építő játékbirodalom királynője, vagyis Barbie, a maga túlzott nőiességével betör az iráni piacra, de azt hiszem, ez a folyamat már nem állítható meg egyetlen országban sem. Főleg egy olyan országban, ahol a babakészítésnek NINCS több évszázadra visszamenő hagyománya, csak átvenni tud mástól. Nálunk hosszú folyamat eredménye volt, mire a reformbabákig eljutottunk, és ma már mindenki választhat milyen babát vesz a gyerekének.
Az ízlést nem lehet felülről irányítani, ez belső választás kérdése is. És jobb ha van miből választani.
Felülről pedig lehet alakítani a közízlést, de a Disney és Mattel birodalommal szemben győzni lehetetlen.
Én mindenesetre örülök ennek a babának, mert igaz, hogy nagyobb és nehezebb mint a többi babám, de én a nem is túl régi 80-as években csak ilyen testfelépítésű babával játszottam nagyon boldogan. Öltöztetni csak pamutvászon, vagy karton ruhába érdemes, a többibe csak kínlódás!
Már csak Lilivel kell tesztelnem, hogy tetszik-e neki,vagy sem
Bár már hallom is az őszinte választ:
-Jaj, de CSÚNYA baba! Anya, miért ilyen nehéz? - és már vágja is a sarokba. Én meg nagyot sóhajtva felrakom a polcra a többi közé, hadd barátkozzon a nyugatiakkal:-)
Mert a kislányom már "rózsaszín világba" született, barna hajjal, és csak a szőke babákat szereti. Rá már én sem vagyok hatással!
2 megjegyzés:
Gondolkoztam, mivel is kezdjem itt a hozzászólást. Először is, gratulálok a babához, nagy szerencséd van, hogy meg sikerült szerezni! Másodszor, ami a többit illeti: szerinted eljön az a nap még a mi életünkben, mikor rájönnek, hogy nem megvenni kaland Barbie baba világát, hanem s.k. elkészíteni? Tegnap itt volt pár vendég gyerek, és a kisfiú(!!!!!) olyan jót játszott a babaházakban, azokkal a kicsi termékekkel, amiket a barátnőim csináltak, hogy sírt, mikor eljött a hazaindulás ideje. Csodálatos volt látni, mennyire lejátsszák a mindennapi kis dolgaikat, miközben nem sajnáltam a kanapét, mert meg tudom újra csinálni, ha a játék hevében elszakad. Nem kell venni, mert meg tudom csinálni. Lehet, én vagyok túl elvarázsolt ez ügyben, de nekem a babázás, a dolgaik egészen mást jelentenek, mint a fogyasztói társadalom életstílusát utánozni, és a figurák anatómiai túlzásait fikázni. Én mást látok bennük. Jó lenne, ha nem egyedül lennék ezzel. :)
Gondoltam, hogy nem szerzek jó pontot ezzel a bejegyzéssel:-)
Iránban az emberek egy jóval hagyományosabb életet élnek, legalábbis vidéken. A mindennapjaikat az erősen konzervatív egyházi vezetés határozza meg.Vagy próbálja bizonyos mederbe terelni. Amit értélkelek ebben a törekvésben-mármint hogy legyen saját iráni babájuk és a gyerekek azzal játszanak - az a hagyományok és azok tisztelete és ismerete felé fordulás, bár nagyon radikálisnak és egyben irreálisnak is tartom az egyház beleszólását az emberek életébe.
Valószínűleg a riportban megszólaló felnőttek is úgy gondolják, hogy a gyermekük a barbie baba által, legalábbis a fantáziavilágában, azzá válhat, ami akar lenni. Ami a valóságban egyáltalán nem így van.
Munkám során találkoztam egyszer Iráni fiatalokkal, akik egy magyarországi menekülttáborból jöttek hozzánk foglalkozásra. Első benyomásom az volt, hogy ilyen szép embereket még sosem láttam! (ez azóta m változott).Nem csak testi szépség, hanem lelki tisztaság is volt bennük. Hihetetlen kíváncsisággal és naivitással fordultak a múzeumban látott műtárgyak felé, amit otthon sosem láthattak(kortárs művészeti múzeumról van szó, helyenként döbbenetes képi világú műtárgyakkal). Kollázst készítettünk velük, és nem csináltak rosszabb, mint mondjuk egy pesti 2. gimis osztály, de a sikerélmény nagyobb volt.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy olyanok a keleti emberek, ha nyugatra jönnek, mint a szivacs, mindent magukba szívnak, amit kapnak. Ezért hosszú idő lesz, mire felismerik azokat a veszélyeket, amik őket nemcsak egyenlővé, hanem egyformává is teszik a többi emberhez. Ami szerintem baj. Én jobban szeretem a karakteres nemzeteket.(itt megjegyezném, hogy nem vagyok jobbikos:-)
Erre is, mint mindenre értendő, az hogy a változatosság gyönyörködtet.
Lehet, hogy tényleg eljutnak az emberek addig, hogy egy barbie-ban ne a rosszat nézzék.
Vannak erre törekvések, például Amerikában nem véletlenül indult el az American Girl márkájú baba gyártása, kifejezetten azoknak a szülőknek, akik nem akarnak barbiet venni a kislányuknak. Legalább olyan erős kampánya van már, mint barbienak és nagy rajongó tábora szerte a világon.
200 db barbieval és legalább 40 db klasszikus méretű babával a hátam mögött, azt hiszem ki lehet jelenteni, hogy mindenevő vagyok.
De ez a blog azért van, hogy objektív és néha kritikus véleményt is megfogalmazzak a babáimról. Mert az sem mindegy, te mit gyűjtesz, és hogy mit adsz a gyerekednek.
Ehhez próbálok segítséget nyújtani, annak aki olvassa a blogomat.
Már látom hogy mi lesz a következő bejegyzés témája: reform törekvések a gyereknevelésen, és reformbabák:-)
Megjegyzés küldése